Mitől válik valósággá a valóság? A végtelen tömegből, mint "masszából" gyúrt formák birodalma - a formátlanság elhagyásával, vagy a semmiből teremtett alakzatok világa? A valóság a káoszból (jelképe a tenger), vagy a semmiből lett teremtve? A vizek kettéválasztásával (ez az ős-tenger első differenciálása a Biblia szerint), vagy a semmiből? Látszólag a Biblia keretein belül sincsen egységes álláspont. Talán, mert nincs is különbség a kettő között.

Az objektív idealizmus szerint az információt valójában hordozó magasabb rendű formákat, ideáinkat valamiképpen hozzászabjuk a valósághoz, azaz a teremtés aktusa nem a semmiből történik, hanem az anyagi világ igenis van. Igaz, nem tudhatjuk, hogy valójában milyen formában is létezik. A szubjektív idealizmus ezzel szemben a semmiből történő teremtéssel állítható párba: a szubjektív idealistáknak nincs szükségük az anyagra, mint közvetítő közegre a formátlanság és a forma között. A fizika területén is létezik egy hasonló jellegű vita: az ún. koppenhágai elmélet (amely úgy magyarázza a kvantummechanika furcsa jelenségeit, hogy azt állítja, hogy egy esemény csak akkor következik be ténylegesen, amikor a tudatunk előterébe kerül, addig pedig... furcsa állapotban van), és az everett-féle sokvilág interpretáció (ez azt állítja, hogy amikor egy esemény bekövetkezik, a valóság minden, fizikailag lehetséges állapota létrejön, de a tudatunkba a reflexió során az állapotok közül csak egy kerül be) között. Tehát a két elmélet: egyetlen állapot sem létezik (úgy ahogyan mi a létezés fogalmát ismerjük), vagy mindegyik létezik.

Van egy információelméleti paradoxon is. Néha a "kevesebb: több", tehát nem a legtöbb karaktert, bitet tartalmazó sor adja a legtöbb információt, hanem az, amelynek elemei a legkevésbé megjósolhatóak. Ezek szerint a teljes káosz tartalmazná a legtöbb információt. Azonban mindig viszonyítunk kell egy külső mintához: ha ehhez illik az adott karaktersorozat, de az ő ismerete nélkül megjósolhatatlan lenne, akkor tartalmaz információt. Tehát sem a káosz, sem a tökéletesen megjósolható minta nem tartalmaz információt.

A kérdések a következők: információ-e az, hogyha egy fogalom minden más fogalmat tartalmaz? Katonai szövetség-e egy olyan szövetség, amely a világ minden egyes országát tartalmazza? 

Az emberi intelligencia a fogalmak, mintázatok felismerésére épül a nagy "massza", a valóság elemzésével. Úgy működünk, mint egy információtömörítő program: képesek vagyunk a roppant valóság alakzatokra, függvényekre (a matematikában: egymásra merőleges függvényrendszerek, pl. Fourier-függvények sorozata) bontására, és így a lényeges információ jóval kisebb memóriakapacitással történő eltárolására, mint azt a teljes leírás (pl. térbeli információ esetén - és az anyaggal kapcsolatos információ mindig tér(-idő(-modalitás))-beli - a valóság elemi koordinátadobozonkénti, raszteres leírása) szükségessé tenné.

Azonban a fogalmaink sokszor elmosódottak: ezzel a jelenséggel találkozhatunk, amikor gyerekkori emlékeinkre, vagy egy-egy álmunkra akarunk visszagondolni. Gyerekkorban épp kialakulóban volt a fogalmi hálónk; álmunkban pedig egy másik tudatállapot működik, ahol a tudat, a tudatos fogalmi rendszerünk jóval kevésbé parancsol a látvány (ez esetben belső világunk) értelmezési folyamatának, mint ébren. Az ilyen homályos fogalmak, amelyekhez nem tudjuk a nyelv szavait társítani, sok esetben sokkal jelentősebb érzelmi töltettel bírnak a számunkra, mint hagyományos, a nyelv által korlátozott fogalmaink. Ezeknek az elmosódott fogalmaknak további jellemzője, hogy rendkívül nagy jelenségkört igyekeznek magukban foglalni, olyan jelenségeket, amelyek talán, eredeti fogalomrendszereink szerint, távol esnek egymástól. Ezt szintén a gyerekkori élményekből és az álmokból tudhatjuk. Ezért érezzük lassúnak az idő csorgását álmunkban: az utólagos értelmezés, visszagondolás során csodálkozunk, hogy ennyi mindenre gondoltunk egyszerre, ennyi érzelmi töltettel kiegészítve a gondolatokat, és mégis csak annyi idő telt el közben, amennyi. Eredeti fogalomrendszerünk fellazítására tehát nemcsak a zen buddhizmus esküdött fel, hanem az álmaink is. Ha már belemerevednénk egy valóságleírásba, az álom ki akar pofozgatni minket a kényelmes eredeti rendszerből, mindezt maximális "jó szándékkal": hogy a végén a legmegfelelőbb leírást találjuk meg, fejlődjünk tovább önmagunk és a világ megismerésében. Ezeket a homályos, névtelen, érzelmi töltettel rendelkező fogalmainkat hívja Carl Gustav Jung archetípusoknak.

De térjünk vissza az eredeti problémához: ha lehetséges a valóság felosztása nemcsak hagyományos, hanem archetípus jellegű fogalmaink segítségével is, akkor így még nagyobb tömörítésre vagyunk képesek? A valóság még több elemére fogunk tudni gondolni segítségükkel, alig picike memória- és számítási (agy)kapacitást felhasználva, a köztük levő érzelmi töltettel helyettesítve az információt? Így gondolkozva egyre nagyobb jelenségkör válik másodlagossá, kerül ki a fókuszból a Nagy Egész szemléletének érdekében. A tömörítéses példával: egy függvénynek elég lehet csak az átlagát venni, ha ez az információ elégséges nekünk. Azonban itt már információveszteség lépett fel: nemcsak a fölösleges redundanciáktól, hanem valós információtól is megszabadultunk a tömörítés során (a másik véglet az elemi koordinátadobozonkénti, raszteres leírás volna, a maga számtalan redundanciájával.) Az archetípusok nem arra valók, hogy a teljes valóságot le akarjuk írni a segítségükkel. Ha mégis így próbálnánk tenni, azt módosult tudatállapotnak neveznék. Nyilván nem valós katonai szövetség az, amelynek minden ország a tagja, ezen a ponton értelmét veszíti a szövetség. A fogalom lényege is az elkülönülés, ahogyan a katonai szövetségé is. Azonban az archetípusok a bennük meglevő érzelmi töltet (Jungnál: numinozitás) miatt mégis képesek azt az érzetet kelteni, hogy mindent tartalmaznak. 

Az információelmélet szerint tehát mindegy, hogy az objektív idealista "káoszból teremtés" - meglévő ideák, fogalmak valósághoz hozzászabásának útját; vagy pedig logosz abszolút elsőbbségét, a teljes leírásból fokozatosan kibomló egyedi leírások (fogalmak) útját hirdetjük: ugyanazt a leírásrendszert kapjuk a végén. Az információelmélet szerint nincs különbség szubjektív és objektív idealizmus között.