Miben nem hisz az ateista? Abban, hogy létezne legnagyobb numinozitás (szentség), tehát Isten. Tehát a numinozitásban, vagy legalábbis annak valódi jelentőségében nem hisz. Az istenélményt (tehát a numinozitást), mint belső tapasztalást egy kémiai eredetű jelenségnek tartja. Azt állítja, hogy ha a természeti törvények határozzák meg a numinozitást, azok nagyobbak nála, tehát a legnagyobb szentség (ami egy kémiai folyamat eredménye) nem esik egybe a legnagyobb törvénnyel (a fizika törvényeivel). Az hogy úgy érezzük, mintha egybeesne, csupán a belső jelentőségélmény nagysága által keltett illúzió. Ez az ateisták legfőbb érve.

Ehhez képest én azt mondom, hogy ha igaza van Jungnak, és a belső élményeinket egy (belső) objektív valóság, az ún. kollektív tudattalan határozza meg, akkor újra kell gondolnunk, hogy a kémiai folyamatok vajon meghatározzák-e a belső, numinózus jelentőségű élményeket, vagy sokkal bonyolultabb reláció, az ún. szinkronicitás áll fenn a külsőnek és belsőnek nevezett valóságok között, amelyben a két valóság egyenrangú, egyik sem határozza meg a másikat. A szinkronicitásban vagy hisz az ember, vagy nem. Nekem bizonyos tapasztalataim a szinkronicitás igazságát erősítették, ezért inkább hiszek benne, mint nem. De nem vagyok teljesen meggyőzhetetlen egyik felmerülő világnézet szempontjából sem.

Ezen kívül sok jelenség bizonyítja a belső valóság objektív voltát, tehát a kollektív tudattalan kollektív voltát, így például a bizonyos formák (szellemek, sárkányok, vízözönök, piramisok, csak hogy a legismertebbeket említsem, Jung rengeteg példát hoz) változatlansága egymással nem érintkező közösségeken keresztül. Ezzel a jelenséggel kezdeni kellene akár az ateistáknak, akár a természettudósoknak, akár a történészeknek valamit. Igen, akár a történészeknek is. Az is egy lehetséges megoldás a problémakörre, hogy ezek a közösségek igenis érintkeztek egymással akár a távoli múlton keresztül, csak jelenleg ez a megoldás is nagyjából ugyanannyira hangzik ezoterikusnak egy történész számára, mint egy természettudós számára a szinkronicitás. Elképzelhető, hogy egyéb magyarázatok is léteznek, de én valóban komolyakat még nem hallottam, ami a tapasztalat jelentőségéhez képest meglepő.